A Délvidék visszacsatolásának 72. évfordulójára emlékeztek Hódmezővásárhelyen
2013.05.15

A hazáért haltak, bánatunk hát nincsen! Áldassék az Isten!

A Történelmi Vitézi Rend, a Hódmezővásárhelyi Trianon Társaság és az I. Magyar Királyi Hagyományőrző Egyesület szervezte a megemlékezést. A Himnusz hangjai után Benkő László VRNT szavalt, utána Kovács Ferenc VRNT mondott emlékbeszédet. Ezt követően ismét Benkő László mondott verset a visszatérés öröméről, s a Szózat elhangzása után megkoszorúztuk az emlékművet. Az szobor előtt felállítottuk az 1941-ben ott elhelyezett, a trianoni határról hazahozott határkő mását.



1940. szeptembere után, Felvidék, Kárpátalja és Észak-Erdély visszatérését követően a Délvidék helyzete volt tisztázatlan. A magyar-jugoszláv kapcsolatok rendezésének szándéka magyar részről nem jelentette a területi revízió föladását. A jugoszláv kormány kedvezően fogadta az 1940. október eleji magyar kezdeményezést, s 1940. december 12-én Belgrádban aláírták az „örök barátsági” szerződést. 1941. március 25-én a jugoszláv kormány bejelentette csatlakozását a Háromhatalmi egyezményhez. Március 27-én a tömegektől támogatott vértelen államcsínnyel Simovic tábornok megdöntötte a kormányt, s azonnal semmisnek nyilvánította Jugoszlávia csatlakozását a Háromhatalmi egyezményhez. Hitler kénytelen volt a küszöbön álló balkáni hadjárat tervét megváltoztatni. A belgrádi államcsíny nem érintette a magyar-jugoszláv barátsági szerződést. Magyarországnak semmi oka nem volt e szerződést revideálni vagy felbontani. A németeknek viszont magára Magyarországra, mint a Wehrmacht felvonulási területére okvetlenül szükségük volt. A Legfelsőbb Honvédelmi Tanács április 1-i ülésén a következő feltételekhez kötötte a részvételt a Jugoszlávia elleni katonai akcióban: a magyar csapatok független magyar vezetés alatt, és csak néhány nappal a német támadás után indulnak meg, abban az esetben, ha az önálló jugoszláv állam megszűnik, vagy a magyar lakosság üldöztetéseket szenved.

1941. április 6-án a Wehrmacht megkezdte Jugoszlávia, illetve Görögország elleni hadjáratát. Április 7-én a jugoszláv királyi légierő több támadást intézett dél-magyarországi helységek, köztük Szeged, Szőreg és Kelebia ellen, anélkül, hogy Belgrád és Budapest között hadüzenetre vagy a hadiállapot kinyilvánítására került volna sor. Április 10-én, kikiáltották Horvátország elszakadását Belgrádtól, majd proklamálták az önálló horvát államot. Így Jugoszlávia, mint állam megszűnt létezni. Egy megszűnt állammal szemben pedig a magyar kormányt nem kötelezhetik a régi szerződések, az 1940. december 12-i örökbarátsági szerződés is. Horthy Miklós megjegyzi erről „Önfenntartásunk érdeke azt parancsolta, hogy a trianoni határtól délre lakó testvéreinknek védelmet nyújtsunk.” A magyar királyi honvédség 1941. április 11-én kora délután lépte át több ponton a trianoni országhatárt. A felbomlófélben levő gyenge jugoszláv erők alig fejtettek ki ellenállást. A gyorsan mozgó csapatok már a támadás első napján estére elérték a Ferenc-csatorna vonalát, és április 14-én estére birtokba vehették Újvidéket. Ekkorra már mind a négy magyar hadtest elérte a Dráva, illetve a Duna vonalát, sőt a IV. hadtest egyik dandára már a baranyai háromszöget is elfoglalta.

A Bácska, a Muraköz és a baranyai háromszög visszatértével a Magyar Királyság területe 11.601 km2-rel, lakosságának száma 1.145.000-rel gyarapodott. Az 1920-ban megszabott területe a többi visszacsatolt területtel együtt majdnem megkétszereződött. A 172.149 km2 nagyságú ország lakossága 1941 nyarán 14.669.128 fő volt. A Honvédelmi Minisztérium 1941. április 28-án a nyilvánosságra hozott adatok szerint veszteségként 719 főt adott meg a következő megoszlásban: 65 halott és 664 súlyos sebesült. Ugyanakkor a Magyar Honvédség 15.000 foglyot ejtett. A délvidéki harcok során, az ellenség előtti kiemelkedő hősiességért 2 magyar katona kapott Arany Vitézségi érmet, név szerint: vitéz Tóth János szakaszvezető és Hrdlicska István honvéd. A Délvidék visszacsatolásában részt vettek a Vásárhelyen állomásozó Magyar Királyi Hunyadi János 9. Honvéd Gyalogezredének III. zászlóaljának katonái is. A mi fiaink, a Hunyadi János 9. honvéd gyalogezred III. zászlóalja törte át a Szabadka előtti erődrendszert Eperjessy Géza alezredes parancsnokságával, Avemaria Brunó, Falkay György, Szőke Pál századparancsnokok vezetésével 1941. április 11-én. Másnap hajnal, nagyszombat napja hozta el a feltámadást Szabadkán. Szabadka vasútállomását Paál Géza főhadnagy foglalta el katonáival, illetve dr. Szabó Béla zászlós után többek között Solti Béla főhadnagy vonult be a katonái élén a város központjába, s a városháza tornyára visszakerült a régi magyar lobogó.

A Délvidék visszacsatolását követően 1941. május elsején tértek vissza állomáshelyükre. A visszatérő katonák fogadására kb. 20.000 ember sereglett ki, akiket már az algyői hídnál vártak, s egészen a Kossuth-térig kísérték négy diadalkapu alatt Kopáncs, Kishomok és Vásárhely lakosai. „Annyi virágot még soha nem láttak Vásárhelyen, hiszen bokáig járt az orgonában a város közönsége és a hős fiúk csapatait valósággal virágerdővel árasztotta el. A Szabadkát elfoglaló vásárhelyi katonák elhozták a 22 esztendős trianoni határkövet és elhelyezték a Hősi emlékmű elé, hogy hirdesse mindenkoron volt egy szomorú idő, amikor Magyarország testéből levágtak egy szép darabot, aztán jött a diadalmas idő, amikor Vásárhely fiai, meg a többi magyar hős katonák azt a levágott darabot visszaszerezték és a régi szent határra tűzték ki a diadalmas magyar zászlót. A határkő az E-497 sorszámot viselte, s egy szerb betonerőd előtt állt.” –írta a korabeli sajtó. Egyik oldalon MO, ami Magyarországot, másik oldalán SHS felirat volt, ami a Szerb-Horvát-Szlovén királyságot jelezte! Egyik rokonom, aki részt vett a délvidéki hadjáratban azt mondta, hogy a délvidéki magyarok úgy tartották, hogy az SHS valójában azt jelentette: Siess Horthy! Siess!

Endrey Béla polgármester a következőket mondotta a határkőről: „Az oszlopot a hősi emlékmű előtt leállíttatom, hogy a késői utókor előtt is hirdesse Vásárhely vitézeinek dicsőségét!” Az ünnepségen külön dandárparancsnoki dicséretben kiemelték az I és III. zászlóalj, Avemaria Brunó százados és az általa vezetett 7. század kimagasló teljesítményét. A III. zászlóalj kötelékéből Imre Pál szakaszvezető hősi halált halt, akit 1941. június 1-jén helyezték örök nyugalomra Vásárhelyen, két éve sírját felújítottuk. Utolsó útjára 10.000 kísérték. Emlékét a mai napig a Sóshalmi olvasókörben márványtábla őrzi. Emlékezzünk azokra, akik életüket adták Magyarországért, a Trianonban elszakított területekért és az ott élő magyarokért. Emlékük legyen áldott, tetteik nem halványulnak el soha. Nyugodjanak békében.

vitéz Nagy László v. hadnagy, Hódmezővásárhely

 

Vissza