Elhunyt vitéz Fehérváry István (1925-2014)
2014.11.10

 

A Történelmi Vitézi Rend Isten akaratában megnyugodva tudatja, hogy rendtársunk, bajtársunk, a publicista, szerkesztő, egyetemi tanár, az 1945–56 Közötti Magyar Politikai Elítéltek Közössége alapító elnöke földi életének 88-ik évében megtért teremtő Istenéhez.

Vitéz Fehérváry István 1925-ben született Budapesten. 1944-1945 között a légierő hadnagya. 1945-1948 között általános mérnöknek tanul. Egyetemi hallgatóként részt vesz a magyar katonai ellenállási mozgalomban. 1949. februárban Ausztriába menekül, de a KGB elrabolja Bécsből, és először Badenben, a KGB főhadiszállásán ítélik el húsz évre, majd kiadják a magyaroknak, akik 1949. december 1-jén 15 év kényszermunkára ítélik. 1956. októberben, a forradalmat megelőző napokban szabadul. Kijelölt kényszerlakhelyén, Mohácson társaival megalakítja a forradalmi bizottságot és megszervezi a nemzetőrséget. Budapestre utazván volt börtöntársaival megalakítják a Politikai Foglyok Országos Szövetségét és katonai egységet szerveznek Kispesten.

A szabadságharc eltiprása után Ausztriába emigrál. Megpróbáltatásait a Börtönvilág Magyarországon című könyvében írja meg. 1957-ben  Bécsben létrehozza a  Nemzetőr című lapot és szervezi az ellenállást. 1966-1970 között a marokkói Tangerben iskolaigazgató-helyettes. 1969-ben meghívják az Egyesült Államokba az Új-mexikói Egyetemre, ahol 20 évig politikatörténetet tanít. Angol nyelven megírja a Varsótól Szófiáig című könyvet, amelyet hatvanhárom amerikai egyetemen használnak tankönyvnek. A Hosszú út a forradalomig című könyvében feldolgozza 1956-ot, a saját életén keresztül. 

1972-ben Münchenben avatják a Vitézi Rendbe, amelynek később hadnagya, majd székkapitánya.

1990-ben nyugdíjba vonul és hazatér. Kivégzett, mártírhalált halt rabtársainak állít emléket az 1945-1956 Közötti Magyar Politikai Elítéltek Közösségének megalapításával, amelynek haláláig elnöke. Érdemeiért megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.

Temetéséről a család később intézkedik, melyről a rendtársakat is tájékoztatjuk.

"A szüleim és a tanáraim is úgy neveltek, hogy a magyar népet, Magyarországot szolgálni kell. Ezt a szolgálatot kötelességnek éreztem."