Elhunyt vitéz Lányi Zsolt
2017.07.05.
88 földi esztendőt betöltve tért a hadak útjára 2017. július 2-án vitéz Lányi Zsolt, a m.kir. Egyetemi Rohamzászlóalj talán utolsó élő tagja, a Független Kisgazda Párt egykori képviselője. 1929. július 2-án született Székelyudvarhelyen. Apai nagyapja Csíkszeredán élt, útépítő vállalkozó volt, a békási szoroson átvezető utat is az ő cége építette. Édesapja, Lányi Ferenc gyógyszerész volt Székelyudvarhelyen, majd (miután 1937-ben az egész családot kiutasították Romániából) vegyész lett Budapesten, a Chinoin Gyógyszergyárban. Anyai nagyapja ősei, a Gálffy család jelentős szerepet játszott a székelység történetében.
Székelyudvarhelyen, majd kiutasításuk után Budapesten járt elemi iskolába. Az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban érettségizett 1949-ben. 1966-ban a Pénzügyi és Számviteli Szakiskolán mérlegképes könyvelői oklevelet szerzett. Aktívan sportolt: 1948-tól 1956-ig NB I-es kosárlabdacsapatokban játszott. 1961 és 1968 között első osztályú teniszező volt.
***
A szovjet haderő által ostromlott Budapesten 16 éves gimnazistaként, 1944. december 26-án önként jelentkeztem a haza védelmére (az egyetemi rohamzászlóaljba).. Sipeki Balázs Lajos, az azóta legendássá vált katona volt a parancsnokunk. Komolyabb harcban vagy őrjáratban nem vettem részt, nem is öltem meg senkit és engem sem akartak megölni… A kitörés 1945. február 11-én, este nyolckor vette kezdetét. Az egyetemi rohamzászlóaljból több mint százan indultak útnak, egy részük Mány és Zsámbék irányába, a többiek Dobogókő felé indultak el. Egy-egy lőszer volt náluk, semmi több. A túlélő harcosok csak a rendszerváltás után ismerhették meg újra egymást. Vitéz Padányi Máriusz a Magyar Királyi Első és Második Honvéd Egyetemi Rohamzászlóalj Baráti Kör életre hívásával próbálta megtalálni egykori bajtársait. …Nem Szálasit vagy a német birodalmat védtük, hanem a saját városunkat, a hazánkat, mint ahogy a szovjet katona sem Sztálint védte Sztálingrád alatt. (A kitörés emléke, részlet, Demokrata, 2007. 03. 12.)
***
Lányi Zsolt 1945-ben lépett be a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba. A fordulat éve után visszavonult a politikától. 1956-ban újjáalakította az FKGP újpesti szervezetét. Munkahelyén a forradalmi munkástanács tagja volt. 1988-ban felújította FKGP-tagságát, az újpesti szervezet elnöke lett, majd 1988-1989-ben budapesti alelnök. 1989-ben kizárták az FKGP-ből, mert nem értett egyet az akkori vezetőkkel és a párt irányvonalával. 1992-ben visszavették a pártba, 1992 őszétől az újpesti szervezet elnöke, 1993. júniustól képviselővé választásáig az FKGP budapesti elnöke. 1993-tól a Keresztény Nemzeti Összefogás titkára. 1991-1992-ben a Szent Korona Társaság alelnöke, 1992-től tiszteletbeli alelnöke. Az Országgyûlés megalakulásától a honvédelmi állandó bizottság tagja volt. 2000 második felétől megromlott a viszonya az FKGP-t vezető Torgyán Józseffel, egy évre rá pedig kilépett a párt frakciójából. Az aktív politizálástól 2002-ben vonult vissza.
2008-ban nyert felvételt a Vitézi Rendbe. Munkásságát a Rend nemzetvédelmi keresztjének arany fokozatával ismerték el (2014).
Nyugodjon békében!