Örökre elhajózott vitéz Kovács György Antal
2017.08.05.
A Vitézi Szék megrendülten tudatja, hogy vitéz lófő Kovács György Antal, „Colos”, a Történelmi Vitézi Rend tengerész csoportjának székkapitánya, a Horthy Miklós Társaság alelnöke, a Magyar Tengerészek Egyesületének törzstagja 2017. szeptember 2-án, életének 74-ik évében elhunyt.
Csíkdelnei székely lófő családban született 1943.02.17-én. Nagyapja a Székely Hadosztály géppuskása, akinek ezért családostól menekülnie kell szülőföldjéről, s így Kovács György már Nyírábrányban látja meg a napvilágot. 16 éves korától, s katonaévei alatt is bokszol az Újpesti Sport Egyesületben, és a Soproni GYESEV-ben is. Több érmet nyer, kiváló helyezéseket ér el ifi és felnőtt kategóriákban. 1959-től 1963-ig az Újpesti Hajógyár dolgozója, ahol megérinti a tenger iránti vágy. 1969-ben behajózik és 30 éven át, 1999-ig hajózik. Sok hajón szolgál, a legtöbbet magyar lobogó alatt, de libériai, panamai, ciprusi lobogók alatt, olasz, skót, német hajókon is. A hoszújáratú magyar tengerjárókon: a Hungária, Budapest, Vörösmarty, Radnóti hajókon fedélzetmester.
Hazafiság és hűség – ez volt életének vezérfonala. A Horthy Miklós Társaságnak alapító tagja, 2005-től alelnöke. A Magyar Tengerészek Egyesületének aktív, meghatározó tagja, vezető egyénisége. 1997-ben nyer felvételt a Vitézi Rendbe. Kezdetben közvitézként, majd hadnagyként, végül székkapitányként végzi rendkívül szerteágazó és értékes nemzetvédelmi és hagyományőrző munkáját. Fáradhatatlansága példaértékű: megemlékezéseket szervez, emlékhelyeket látogat, koszorúz, tárgyal, tervez, adományt gyűjt, segít. Nyílt, egyenes jellem, igaz barát, aki mindig úgy cselekszik, ahogyan beszél. Jóindulatú, nagylelkű mindenkihez. Szolgálatban nincs nála teherbíróbb. A Horthy család hűséges támasza, Horthy Istvánné Ilona grófnő kísérője, testőre, bizalmasa. Munkásságát a Vitézi Rend a bronz (2002), az ezüst (2008) és az arany (2017) érdemkeresztekkel ismerte el, valamint az ezüst nemzetvédelmi kereszttel (2013).
Súlyos betegségét méltósággal viseli. A szolgálat alól elesett állapotában sem ad magának felmentést. Az utolsó pillanatig bízott, tervezgette a jövő feladatait. Égi vizekre távozásával egy őszinte, becsületes, feddhetetlen bajtársat és igaz barátot veszítettünk el.
Urnájának vízre bocsátása 2017. szeptember 18-án volt a Ludwig hajóról a Duna újpesti szakaszán. Utolsó útján elkísérték a tengerész és vitéz bajtársai. Nyugodjon békében.
Tudom, napfény vagy tiszta csillagos ég fog
Kedvezni nekem azon az úton, amelyre most indulok.
És örökre megnyugszom az én Uram kikötőjében.
(Tengerész ima)